Timi naplójaha jó történetet akarsz
Augusztus 15. Hétfő
Barátnőmmel, Nikivel utaztunk haza éppen Olaszországból. A szüleink egész könnyen elengedtek bennünket, holott még csak 14 évesek voltunk. Na mindegy, nem ez a lényeg. Leültünk az ülésekre, ahová a jegyeink szóltak. Néztük a zajongó embereket. Egyik rigolyásabb, mint a másik. Hirtelen megpillantottam őt. Őt, akit nem bírtam elfelejteni soha. Velem egyidős fiú lehetett. Rövid fekete haja és gyönyörű szép zöld szemekkel büszkélkedhetett. Izmos karjaiból következtetve konditerembe járhat. Arcán jókedv tükröződött. Hát még, amikor megszólalt. Udvariasan beszélt, nem dicsekedett az idomaival.
- Mi van, talán tetszik? - mondta Niki derűsen. - Látom rajtad.
- Tetszik na - vallottam be. - Reménytelen. Ha leszállunk Pesten, úgyis elvesztjük szem elől.
- Honnan tudod? Nem olyan biztos az.
Niki mindig is nagyon optimistán viselkedett. Néha-néha már túlságosan is, de én ilyennek fogadtam el. Sohasem veszekedtünk. Ha nem egyezett a véleményünk, akkor sem.
Lassan emelkedni kezdtünk. Nehéz szívvel hagytam ott Rómát. Minél hamarabb szeretnék ide visszatérni. Úgy éreztem, pár hónap és újra olasz vidéken leszek. Már akkor nagyon vártam.
Az út annyira nem volt unalmas, mint odafele. Ezt a jóképű fiúnak köszönhettem. Őt néztem. Ott ült tőlünk srégan. Párszor ő is odanézett. Hűha! Éreztem mindjárt megőrülök zavaromban.
Az út végén álmosan kászálódtunk ki az ülésből. Lent a reptéren már vártak bennünket a szülők. Kérdésekkel bombáztak. Mindent tudni akartak egyszerre. Közöltem velük, hogy majd a kocsiban mesélek. Egyelőre még össze kell szednem a gondolataimat. Tekintetem közben a jóképű fiúra révedt. Ő a szüleivel utazhatott, ahogy elnéztem.
- Jaj, de messze van még ide a Rózsadomb - nyavíkolt mellette a nő, valószínűleg az anyja. - Ráadásul buszozni kell, amit rühellek.
Tehát a Rózsadombon van villájuk. Ez leszűkíti a kört. Meg kell találnom, gondoltam. Csak még nem tudtam a módját.
Augusztus 16. Kedd
A délutáni pihenésemből este 6-kor ébredtem fel. Lesétáltam az emeletről a konyhába. Anya a vacsorát készítette.
- Pizza lesz a vacsi, oké? - mondta.
- Még szép - szóltam vidáman. - Tudod, hogy a kedvenceim közé tartozik.
- Persze. Azért is csinálom. Nagyobb adag fog jutni a szokásosnál, mert a nővérkéd valahol odavan. Úgy utálom, amikor szó nélkül távozik.
- Én sejtem hova ment.
- Igen? - csillant fel anya szeme. - Elmondanád?
- Megismerkedett egy fiúval. Szeretik egymást. Esténként róla ájuldozik.
- Nahát! Mikről nem tudok! Mióta van meg neki?
- 2 hete kb. Valahogy így. Nem tudom pontosan.
- Hogy néz ki?
- Egyelőre még csak képről láttam. Egész jóképű.
- Értem. Ha hazajött a nővéred, beszélek vele.
- Leszidod?
- Nincs szándékomban. Megkérem, hogy mutassa be.
- Ahan. De legyél óvatos! Elég egy rossz szó, és kitör a botrány.
- Oké, hallgatok rád. Bacon legyen a pizzán?
- Naná.
- Sejtettem, hogy ezt mondod.
- Apa merre van?
- Visszament a munkahelyére. Sok a dolga mostanában. Egy cégvezető élete nem könnyű.
- Hát nem. Kimegyek Blökihez játszani.
Nem sokáig játszhattunk. Hazajött a nővérem, Bea. Sugárzott az arca boldogságtól. Odarohant hozzám.
- El sem hiszed mi történt - dühöngött. - Megcsalt Karcsi. Ott volt nála egy csaj. Elbújtatta a szekrényben.
- Komolyan?
- Igen. Mondta Karcsi, hogy vett egy új pólót magának. Én meg akartam nézni, de nem engedte. Furcsa volt. Erre én kinyitottam szekrényt. Meg akartam nézni a pólót. Erre egy szőke bige ült ott bent. Csak törülközőt viselt. Gondolhatod mit csináltak?
- Ennyit a pasikról. Alig van már normális.
Eközben arra a fiúra gondoltam. Ő igen. Nem ismertem ugyan, de éreztem.
Bent a házban nővéremet vigasztaltam. Sírt nagyon. Kibontott egy százas papírzsebkendő csomagot, amiből rohamosan fogytak a zsebkendők.
- Jön másik - vigasztaltam. - Valamelyik biztos igazán szeretni fog. Hidd el!
- Nem ismered ezt az érzést - mondta. - Még csak 14 éves vagy, én meg már 16.
- Attól sejthetem milyen. Itt vagyunk neked mi. Anya is vigasztal, meg én is. Láthatod mennyire megsajnált. Nem vagy egyedül.
- Köszi a vigasztalást. Egy hétig ilyen leszek. Talán több ideig is.
- Majd elmúlik. Ne szomorkodj!
Apa csak nagyon későn ért haza. Már aludtam. Így a rossz hírről másnap értesültem.
Augusztus 17. Szerda
Anya kisírt szemekkel mosogatott a konyhában. Ideges lettem. Aggódóan kérdeztem tőle:
- Mi a baj, anyu?
- Semmi, semmi - válaszolta szomorúan egy kis dühvel a hangjában. - Csak apád egy szemét disznó.
- Miért?
- Miért? Azért, mert megcsalt. Egy szőke bigével. Lerí róla, hogy ribanc.
- Nem értem. Honnét veszed ezt?
- Megéreztem rajta az idegen parfümöt. Hazudozott nekem, de hiába. Ismerem, mint a tenyeremet. Hosszú idő után végre kinyökte. Megkértem, hogy mutasson róla fényképet. Kénytelen volt engedelmeskedni. Amikor megláttam, azt hittem elájulok. Szép a nő, de egy rohadt kis ribanc. Ezért kellett engem így kihasználni? Ezért?
Nővérem is lejött a lépcsőn. Kérdően nézett ránk. Elmondtam neki a történteket. Mérgében azonnal apához akart rohanni. Sikerült visszatartanom. Felmentünk a szobánkba. Fel kellett dolgoznunk a hírt.
- Nem bírom ki - nyögte nővérem. - Apa ilyet csinált? De miért? Mivel szédítette meg az a nő? Mit adott be neki?
- Fogalmam sincs - feleltem. - Fel kell nyitnunk apa szemét. Anya nagyon szereti, látom rajta.
- Keressük meg azt a nőt!
- Egyetértek. Le kell ráznunk. Nem hagyhatjuk, hogy egy ilyen perszóna miatt tönkremenjen a házasságuk.
- Hogy találjuk meg?
- Elmegyünk apa cégéhez. Ha szerencsénk van, felbukkan a nő. Akkor már csak követni kell.
Megbeszéltük, hogy másnap nyélbe ütjük a tervet.
Augusztus 18. Csütörtök
A mai nap elmentünk apa munkahelyéig. Megálltunk a cég épülete előtt. Úgy tettünk, mintha csak beszélgetnénk. 2 óra múlva felbukkant egy nagy fekete kocsi. A szőke ribanc szállt ki belőle. Nem ismert meg bennünket. Bement az épületbe. A kocsit nem zárta le, így könnyen be bírtunk menni. Bea a csomagtartóban bújt el, én pedig a hátsó ülés alatt. Fél órára rá jött a nő vissza. Beindította a járgányt. 1 óra hosszát utaztunk, mire végre megállt egy tanyánál. Hatalmas volt. Földek tartoztak hozzá. A szőke undorodva szállt ki a kocsiból.
- Ezek a szagok - mondta kényesen.
Előjött a gazda.
- Szia, Nórikám - szólalt meg. - Nagy hírem van. Vevőt találtam a tanyára és a földekre is.
- Váó! Az nagyon jó. 3 milláért kelt el?
- Annyiért. Jó lesz nekem ez az életmódváltás. Belefáradtam a gazdálkodásba. Ebből a pénzből felújíthatjuk a házadat. Örülsz, mi?
- Nagyon.
Ekkor ugrottunk elő.
- Hazudik! - kiáltottam. - Csak a pénz kell neki. Igazából nem szereti magát. A mi apukánkkal is kavar.
- Igaz ez, Nóra? - kérdezte a gazda elkomolyodva.
- Nem, marhaság.
- Na kezdj el futni! - kiáltotta Bea.
Nóra kénytelen volt szaladni. Bea utána. A disznóólnál érte utol. Bea belökte a nyitott ajtón a disznók közé.
- Buö! - mondta a szőke.
Teste belesüppedt a ganéba. Arcán barnállott a kaki. Rózsaszín miniszoknyája teljesen barna lett. Erre már én is nevettem. A szőke feltápászkodott. Tűsarkúja beleragadt a ganajba. Így hát mezítláb állt a trágya közepén.
- Engedjetek ki! - kiáltotta. - Drága ez a ruha rajtam! Ki fogjátok fizetni! Nyisd ki az ajtót! Büdös vagyok, le szeretnék itt fürdeni!
- Majd ha megengedem - mondta a gazda. - Mesélj szépen!
A nő kénytelen volt mesélni. Végül mindent bevallott. A gazda kiabált vele. Lefürödni sem engedte. A ribanc elviharzott kocsijával. A gazda megígérte, hogy hazavisz bennünket, és egyben beszél apáékkal is.
Augusztus 19. Péntek
A gazda beszélt anyáékkal, de sajnos nem jutottunk előre. Anya időt kért. Apa addig a szüleinél fog lakni. A legnagyobb baj az volt, hogy anya nehezen tudta megemészteni apa tettét. A nővéremmel együtt csak türelmesen vártunk. Az ismeretlen fiúra gondoltam a gépről. Holnap este a tűzijátékon majd körbenézek, hátha észreveszem valahol. Bea kezdte kiheverni pasija elvesztését. Aznap délelőtt elmentünk sétálni a városba. Egy kicsit elszomorított a közeledő évnyitó napja. Utolsó évem lesz az általános iskolában. Akkor még fogalmam sem volt, hogy hová menjek továbbtanulni.
- Nem megyünk el a Rózsadombra? - kérdeztem. - Az annyira gyönyörű hely.
- Hát nem tudom - tétovázott nővérem. - Messze van ide.
- Nem baj, legalább kiszellőzteted a fejed.
- Igazad van.
A Rózsadombon sétálgattunk ide-oda, de a kutatásom eredménytelen volt. A fiút nem láttam semelyik udvaron. Talán majd később összefutok vele valahol.
Délután a laptopom előtt ültem. A közösségi oldalon nem sok újdonság történt. Unalmamban elhatároztam, hogy készítek egy idézetes oldalt. Az IDÉZETEK
- Ki vagy? - kérdeztem
- Péter.
- Miért írtál rám? Valahonnan ismerjük egymást?
- Nem ismerjük, de szeretnék veled megismerkedni.
- :O Nem szeretem az ilyet. Kérlek hagyj békén!
- Ne legyél már ilyen! Mi rosszat tehetnék veled?
- Nem tom. De hagyj békén!
Letiltottam az ismerőseim közül. Akkor még nem tudtam, hogy ennek a dolognak még folytatása lesz.
Augusztus 20. Szombat Délelőtt
Másnap későn keltem fel, 10 órakor. Anya és Bea már megreggeliztek, így én egyedül ettem. Reggeli után menni akartam Facebookozni, de anya nem engedett.
- Miért nem mehetek? - kérdeztem lekövezve.
- Itt az újság - mondta. - Olvasd el!
A cikk: Magyarország legnépszerűbb közösségi oldalén, a Facebookon feltűnt egy kegyetlen bűnöző. Fiatal lányoknak írogat. Péternek mutatkozik be. Nem elég, ha valaki lerázza magáról! Leolvassa az IP címet, és kifigyeli kiszemelt áldozatát. Az alkalmas pillanatban elkapja, majd végez vele. Mi a szándéka ezzel a förtelmes játékkal? Nem tudni. A rendőrség arra kéri a fiatal lányokat, hogy jelenleg kerüljék a közösségi oldalt, ameddig a tettest el nem kapták.
Ledobtam az újságot.
- Mi van, Timikém? - kérdezte anya ijedten. - Ismered őt?
- Tegnap rámírt - mondtam. - Péternek mutatkozott be.
- Azonnal hívom a rendőrséget. Most elcsípjük a gazembert, ha szerencsénk van!
A telefon kicsengett.
- Halló, itt a XIII. kerületi rendőrség - szólaltak meg a vonal végén.
- Jó napot kívánok! A mai nap láttam az újságban a cikket a Facebookos bűnözőről. Tegnap írt a lányomnak.
- Értem, asszonyom. Meg tudná mondani a férfi álnevét?
- Timi, mi volt a neve a férfinek?
- Klux Plex, ilyen halandzsa neve volt.
Anya elmondta a rendőrnek.
- Rendben, asszonyom. Be fogjuk mérni az IP cím alapján az emberünket. Talán még ott tartózkodik. Köszönjük a bejelentést!
Anya elégedetten tette le a kagylót.
- Most a nyomára bukkanhatnak - mondta büszkén. - Nem kell félnünk. De viszont ma nem mehettek ki az utcára. Óvintézkedés, meg kell értenetek!
- Megértjük! - mondtuk kórusban.
- A tűzijátékra kimegyünk - mondta anya. - Ott csak nem lesz baj.
Augusztus 20. Szombat Délután és este
Nővérem délután zenét hallgatott. Énekelt is hozzá. Megállapítottam, hogy nagyon jó hangja van.
- Figyelj - mondtam - , nem akarsz alapítani egy zenekart? Nagyon jók lennétek.
- Nehéz embereket bevenni. Tudok ismerősöket, akik tudnak dobolni, gitározni, de nem vagyok biztos benne, hogy benne lennének-e.
- Sose lehet tudni. Hívd fel őket!
- Most rögtön?
- Persze, minek halogatni?
- Oké. Kösz az ötletet.
Felhívta az embereket. Mind a két fiú benne volt. Örültek, hogy Bea gondolt rájuk.
- Juhé! - örvendezett nővérem. - Viszont kéne még egy szintetizátoros.
- Hát - töprengtem - én tudok. Ha akarod...
- Naná! Miért ne? Jó lenne nagyon. Négyen elegendőek vagyunk. Majd a nevet kitaláljuk közösen. A dobos azt mondta tud egy üres garázshelyiséget. Az jó lesz próbateremnek.
- Az nagyon jó! Mikor jönnek el?
- Holnap.
- Hűha, már most izgulok.
Este nagyon jó volt a tűzijáték. Rengeteg ember taposta egymást lábát, de ettől eltekintve minden jól ment. Lefekvés után még sokáig nem aludtunk.
- Milyen legyen az első számunk? - kérdeztem.
- Nem tudom. Olyan nyugodtabb legyen. Ne őrjöngőset, lazát. Utána persze jöhetnek gyorsabb számok is, de kezdésnek jó lesz. A témáját tekintve...
- Lehetne ez egy bemutatkozás a zenekar részéről. Holnap közösen megírjuk a szöveget, és csinálunk rá egy zenei alapot. Jó lesz, meglátod!
- Jaja, én is így gondolom. Majd ha írjuk a szöveget, akkor vigyáznunk kell arra, hogy egyezzen a szótagszám. Ha nem egyezik sehol sem, nem lesz énekelhető. Érted?
- Vágom.
- Oksa. De álmos vagyok! Aludjunk!
Pár perc múlva az igazak álmát aludtuk.
Augusztus 21. Vasárnap Délelőtt
Másnap reggel korán felkeltünk.
- 10 órára itt vannak a fiúk - mondta nővérem. - Mindent megbeszélünk a zenekarral kapcsolatban. Utána elmegyünk a "próbaterembe".
- Értem. Valami jó nevet kellene kitalálni.
- Jaja.
10 órakor pontban megérkeztek a fiúk. A kerti sátorban láttuk vendégül őket. Mindketten 17 évesek voltak.
- Tomi vagyok a dobos - mutatkozott be az egyik.
- Én meg Feri, gitáros - szólalt meg a másik is.
Én is bemutatkoztam. Leültünk a sátorban a padra.
- Kezdjük! - szólított fel bennünket a nővérem. - Találjunk ki valami nevet. Egyszerű legyen, könnyen megjegyezhető és rövid.
- Good Music? - kérdeztem. - Jól hangzik.
- Az nagyon jó! - kiáltott a dobos.
Mindenki egyetértett.
- Nevek - folytatta Bea. - A zenekari nevek mindenkinek a keresztneve lesz. Nekem például Bea. Tesómnak Timi. Nektek fiúk pedig Tomi és Feri.
Ezzel is egyetértettünk.
- Hol van a próbaterem? - kérdeztem boldogan.
- Nálunk a garázsban - mondta Tomi. - Ameddig próbálunk, apa megígérte, hogy kiáll a kocsival.
- Jó rendben - mondta nővérem. - Most a reggelinél mi is közöltük az ötletünket. Örültek neki, legalább valami elfoglatságunk lesz.
- A garázsban nyugodtan leülünk, majd megírjuk az első dalt - mondtam kedvesen. - Nyugodtabb dalt szeretnénk. Ez bemutatkozás lesz a zenekar részéről.
- Milyen stílusban alkossunk? - kérdezte Feri.
- Pop - közölte nővérem. - Az tökéletes lesz. Akkor? Irány a garázs?
- Igen! - harsogtuk kórusban.
Biciklire ültünk, és elindultunk a próbaterem felé.
Augusztus 21. Vasárnap Délután és este
A garázs megfelelt a céljainknak. Délután nekiláttunk megírni az első dalunkat. Hosszas percekig küszködtünk vele, míg végre elkészült. A címe: Itt vagyunk és zenélünk.
- Holnap folytatjuk - mondta nővérem. - Megpróbáljuk elkészíteni az alapot. Ha ezzel megvagyunk, felvesszük magnóra.
- Oké - örvendeztem. - Sok munka lesz vele. Kimondva egyszerű, de megcsinálni.. hűha...
- Nem baj - mondta Tomi. - Egyszer majd csak elkészül. A suli idején is megoldjuk valahogy a találkozásokat.
Késő délután kiírtam az üzenőfalamra, hogy alapítottunk egy zenekart. Jöttek a hozzászólások rendesen. Kérdezték mikor lesz kész az első szám. Mondtam remélem pár napon belül. Írták, hogy szeretnék meghallgatni. Megkérdeztem a zenekar többi tagját. Beleegyeztek. Megírtam, hogy ha kész lesz, szólok és jöhetnek. Az osztály nagy része eljön majd. Örömmámorban úsztam. Alig vártam a holnapot. Talán elkészül a dal mellé az alap is. 6 óra körül anya szólt, hogy menjünk vacsorázni. Elmondta, hogy megbocsátott apának. Kedden költözik vissza. Ettől még boldogabbak lettünk. Apa visszaköltözik, de jó!
Este még leültem a laptopomhoz. Sokan belájkolták a bejegyzésemet, aminek mi nagyon örültünk.
- Szerinted kiadnák valaha is a lemezünket? - kérdezte nővérem.
- Szerintem igen.
- De hogyan fedeznek fel?
- Például megnézik a koncertünket. Majd a kész zenéket feltesszük You Tubera. Ott sokan meg fogják nézni. Mondjuk egy lemez elég sokba kerül. Gyűjteni kell rá a pénzt.
- Jaja. Hány szám legyen a lemezen?
- Általában 12 szokott lenni. Kb. ennyi, de az se baj, ha picit több. Lehet akár húsz is.
- 12 elég lesz. Hosszú munka lesz, de megoldjuk.
- A fiúk jól csinálják. Meg mindenki. Akár még híres zenekar is lehetünk.
- Jó is lenne. Hátha sikerül.
- Most jött az értesítő, hogy megosztották a bejegyzésemet.
- Az nagyon jó! Olvassák egyre többen. Ismerjenek meg bennünket!
Az éjszaka alig bírtam aludni az örömtől.